Lélektangó

A segítő lelke – a Szociális Munka Napja margójára

Apró vízcseppek alkotják a szökőkút táncát. Magasra törnek, majd meggondolják magukat és visszaesnek, apró hullámokat maguk után hagyva. Az őszi napsugár egy halvány szivárványt biggyeszt oda. Mint az ékszerek, olyanok a kis vízgurigák. Ha nem lennének illékonyak, egy nő nyakát díszíthetnék méltán, egy elegáns férfi öltönye oldalán, amint éppen a táncparkettre lépnek. Felfűzni őket lehetetlen,… Tovább »

Szakítás

      Feszes vigyázba állított reggelre ébredtem. Eltűnt a könnyed énem, nagyon sajog a helye. A fehér törölközők magukba szívták az elmúlt éjszaka magányát. A sminkálca csak az arcot takarja. Szanaszét ruhák hevernek, a napok rétegeit rakták egymásra. Összesimul a széken a ruhám és az inged. Mit sem sejtően bújnak össze. Vége.... Tovább »

Egy diagnózis margójára

Lelki egészségünk feltétele önmagunk elfogadása. Fontos része ennek, hogy kevésbé előnyös tulajdonságainkkal együtt is ismerjük magunkat. Az önismeret útján gyakran kell újradefiniálni a személyiségünkről alkotott képet. Ilyen mérföldkő lehet egy krónikus, állandó odafigyelést igénylő betegséggel együtt élni. Egyszercsak megjelenik az életünkben egy komoly feladat, ami megkérdőjelezhet mindent amit eddig magunkról hittünk. Áll az ember kezében… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!