Feszes vigyázba állított reggelre ébredtem.
Eltűnt a könnyed énem, nagyon sajog a helye.
A fehér törölközők magukba szívták az elmúlt éjszaka magányát.
A sminkálca csak az arcot takarja.
Szanaszét ruhák hevernek, a napok rétegeit rakták egymásra.
Összesimul a széken a ruhám és az inged.
Mit sem sejtően bújnak össze.
Vége.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: