Szemtelen tücskök ciripelnek a lágy őszi estében. Korán sötétedik. A teraszon üllve csak a cigarettám parazsa világít. Nem dohányzok soha, most kezembe a cigarettával, ez ritka alkalom. Emlékeket idéző fájdalom. Minden szippantással csak az elmúlt idők csókját vágyom. Mégis szelíd ez az érzés, mert benne van az elengedés képessége és a tiszta, őszinte szerelem. Az élet csodája az elvárás nélküli szeretet varázsa.
Rebben a kezem, hogy felhívjam és elmeséljem neki, mert szeretném megosztani ezt a tiszta pillanatot, hiszen az érzés még hozzá szól. A szeretet iránta átjár, talán még jobban mint bármikor, hiszen visszatértem önmagamhoz és az vagyok aki egykoron, de már ott van bennem az elmúlt évek során megszerzett tapasztalat is.
Felrémlik a késő délutáni naplemente látványa, amit a kocsiból néztem a munkából hazafelé tartva. Elmosolyodok, mert eszembe jut ezernyi emlék, amikor a napkorong a látóhatárról együtt tűnt el nekünk.
Néha szükség van a csendre, magányra, visszavonulásra, az önmagamba történő utazásra. Megtanulni az egyedüllétet, hogy a létezés minden perce így is ajándék. Már nem vágyik az egóm bármit is megmutatni, szelíden hagyom, hogy a létezés tereljen a helyes utamon. Áldottak az ilyen esték amikor az ember megérti az élet lényegét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: