1.0Lélektangóhttps://lelektango.cafeblog.huVirághttps://lelektango.cafeblog.hu/author/mail-erdeibgmail-com/<p> </p> <p> </p> <p><img class="size-medium wp-image-78 aligncenter" src="https://lelektango.cafeblog.hu/files/2020/02/heart-3147976_1280-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p>Gurul a kerékpár alattam. Nyár van.  Egy hároméves kapcsolat végének  az első óráit görgetem magam előtt.  Lassan telnek a percek, belefogok valamibe majd leteszem. A mozgás segít gondolom így biciklire pattanok. Még nem fogom fel igazán a nincs továbbot, hogy kimondódott a szó: vége. </p> <p>A világ szürke lett, a megszokott színeket keresem. Érzem a bőrömön a nap melegét, a szél símogató jelenlétét, de mindez olyan távoli, mindent elnyom az a belső fájdalom ami semmihez nem fogható: a hiány. </p> <p>Még csak én tudok róla, hogy a mi kettősünk már nem létezik. Így nem kapok kéretlen tanácsokat, nyugtató szavakat, baráti sóhajokat. Magam vagyok.  A tépő, maró, szívet szaggató érzés és én. Hozzá futnék, hogy átöleljen, szemébe néznék, rámosolyognék a karjai között újra magamra találnék. </p> <p>Átsuhannak a fejembe a jól ismert praktikák amik megkönnyíteni hivatottak ezt a helyzetet és elképedve nézek körül magamban: ez tényleg velünk megtörténhetett ? </p> <p>Mert igazi volt, SZERELEM  a javából. A Te és az Én  Mi-vé lényegűlt.  Hittem, hogy a változások amik bennem lezajlanak mind, mind a kapcsolatot építik.</p> <p>Levettem a sündisznógúnyát amit az idők során magamra öltöttem és amely hivatott volt megvédeni a világtól. Meztelen, lettem és kiszolgáltatott.  Elvesztettem magam és mindig csak igazodtam. Nem vettem észre, hogy én önmagamban is mennyire értékes vagyok.  </p> <p>A változás szükségszerű egy kapcsolatban, de a mértéke nem mindegy és a miértje sem. Megfelelni akartam, mert nagyon szeretem, a legjobbat adni magamból, csiszolódni, hogy egymáshoz formálódjunk. </p> <p>De nem vettem észre, hogy már nem tudtam ki vagyok? Sokszor rá haragudtam holott, hogy a maga képére faragjon az engedélyt én magam adtam meg. </p> <p>A lehetőségeket kutatja az agyam. Barátok maradni ? - nem tudom elképzelni, hiszen mindennél jobban vágyok a csókjára, ölelésére, a huncut tekintetére a hangjára amikor azt mondja: szeret. </p> <p>Soha többet nem hallani róla? - jelenleg ez is elképzelhetetlen annak ellenére, hogy az agy tudja így lenne a legkönnyebb. </p> <p>Megfogadom, hogy nem lesem az üzeneteket, nem tépelődök, hogy vajon Ő hogy érez, nem találgatok. Elhesegetem a képeket amelyet a fejembe vetít a képzelet, hogy milyen lesz majd ha más lép a helyemre, vajon Őt is úgy tudja szeretni, mint engem? </p> <p>A kerékpár lassul, az izmaim fáradnak. A szívemben a fájdalom nem tompul. Valami furcsa érzés a gyomromtól egészen a torkomig tolul. </p> <p>Elfogadom, most a gyász ideje jött el és a könnyek patakzanak az arcomon maguk után kis égető, csípő, bizsergető érzést hagynak.</p> <p>Most még nem nézek szembe a sorsommal, hátha nem is igaz az egész, <strong>tagadom</strong>. Egy érzelmi hullámvasútra ülltem fel ma reggel és az utazás kezdetét vette.  A tagadás után jön majd a <strong>harag,</strong> hiszen a tényekkel szembesülni kell. </p> <p>Majd a harag csökkeni fog és bekövetkezik az <strong>alkudozás</strong>. Ekkor majd arra fogok gondolni: bárcsak lenne még esély!</p> <p>A <strong>depresszió</strong> szakaszában az ember magára akar maradni és senkivel nem találkozni. Felidézem majd az emlékeket, elmélázok egy-egy képen. </p> <p>Majd bekövetkezik az <strong>elfogadás</strong>. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön egy karikacsapásra minden jó lesz, hanem azt, hogy elkezdődhet a gyógyulás időszaka és már képes leszek gondolatban elszakadni Tőle. </p> <p>De ez az első nap.  Hosszú út áll előttem és csak zakatol az agyam, hogy ez nem történhetett Velünk meg. </p> <p> </p>rich