1.0Lélektangóhttps://lelektango.cafeblog.huVirághttps://lelektango.cafeblog.hu/author/mail-erdeibgmail-com/<p><img class="size-medium wp-image-219 aligncenter" src="https://lelektango.cafeblog.hu/files/2020/09/woman-1369253_1920-300x188.jpg" alt="" width="300" height="188" /></p> <p> </p> <p>A skorpió a hatalmas folyó partjára érve tanácstalanul szemlélődött. Hívogatta a túlsó part, ott várta a boldogság, ezt nagyon jól tudta. Teljesen elveszettnek érezte magát, egészen addig, mígnem a folyóban meg nem látott egy teknőst. Nem találkozott még ilyen állattal, de azt látta, ő lehet a megoldás a problémára. Csendesen megbújt az aljnövényzetben, onnan szemlélte a tempósan úszó lényt.<br />Mikor a teknős partot ért, s kissé fáradtan lerogyott a fövenyre, a skorpió előbújt rejtekhelyéből és köszöntötte a teknőst. Amaz meghökkenve kapta fel fejét, hitte, magányt lel ezen a parton.<br />-Üdvözöllek, kedves...<br />-Teknős vagyok. Te ki vagy? -pislogott gyanakodva a teknős, küszködve a rövidlátó szemei szabta korláttal. Ismerősnek tűnt számára az előtte álló teremtmény.<br />-Skorpió vagyok, teknős. és szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet. Csak te segíthetsz rajtam.<br />A teknős felhorkant: -Skorpió?! ismerem a fajtádat. Mit akarhat egy gyilkos egy magamfajtától?<br />A skorpió hízelegve válaszolt: -Ó, bölcs teknős, nem vagyunk ám mindannyian egyformák, minden skorpió más.<br />-Hmm... ezeddig csak egy fajtával találkoztam. De nem állt szándékomban megbántani téged ezzel, csak óvatos vagyok. Mi az a hatalmas szívesség, mit kérni akarsz?<br />-Szeretném, ha átvinnél a túlsó partra.<br />-A túlsó partra??? Miért akarsz te oda menni? Most jöttem onnan, semmivel sem másabb, mint emez.<br />-Mert ott találom a boldogságomat. -felelte elszoruló hangon a skorpió.<br />-Á, értem. az fontos dolog.-Bólintott a teknős. -Jómagam már régóta keresem, de még magam se találtam. Nem tudom, miből gondolod, hogy amott megleled.<br />-Tudom.<br />-De skorpió... Hogy is vihetnélek? Ha úszás közben megszúrsz, én elsüllyedek, s megfulladok.<br />-Ne legyél bolond, teknős. Hisz akkor mindketten ott pusztulunk. S én nem meghalni szeretnék, hanem boldognak lenni. Ahhoz pedig át kell jutnom a túlsó partra.<br />A teknős hatalmas dilemma előtt állt. Segítőkész fajta volt, ugyanakkor bizalmatlan is, főképp az ilyetén teremtményekkel szemben, hisz volt már velük némi tapasztalata, s bár ezeddig mindegyiket túlélte, most valami szörnyű előérzet fogta el. Hunyorogva szemlélte a skorpiót, majd hatalmas sóhajt hallatva meghozta döntését.<br />-Rendben skorpió, mássz a hátamra, átviszlek.<br />-Köszönöm neked, teknős! -hálálkodott amaz, s felmászott a hátára.<br />Keserves volt az úszás a teknős számára. Fáradtan vágott neki, ráadásul terhet is cipelt, s szörnyű előérzet gyötörte, noszogatta: vesse le hátáról a skorpiót, meneküljön.<br />De kitartott, s már a folyó közepén jártak, mikor perzselő fájdalom járta át testét. Iszonyú görcsök közepette, fuldokolva szólt oda a skorpiónak:<br />-Miért tetted, te bolond?! Mindketten ittveszünk!<br />A skorpió, maga is fuldokolva, szomorú hangon válaszolt:<br />-Sajnálom teknős. Nem tehetek róla, ilyen a természetem...</p>rich