1.0Lélektangóhttps://lelektango.cafeblog.huVirághttps://lelektango.cafeblog.hu/author/mail-erdeibgmail-com/<div> <div class="" dir="auto"> <div id="jsc_c_sz" class="ecm0bbzt hv4rvrfc ihqw7lf3 dati1w0a"> <div class="j83agx80 cbu4d94t ew0dbk1b irj2b8pg"> <div class="qzhwtbm6 knvmm38d"> <div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q"> <div dir="auto"><img class="size-medium wp-image-289 aligncenter" src="https://lelektango.cafeblog.hu/files/2020/12/seaside-1149687_1920-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></div> <div dir="auto"> </div> </div> <div dir="auto"> </div> <div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q"> <div dir="auto">Hiányzik egy hangulat. <strong>Egy vihar előtti nyár éjszaka hangulata</strong>, amikor még csak a távolban morajlik a tó túloldalán a felleg. Ha nem a házban vagy, az egy városinak már a természet. Az ember ösztönös vonzódása, még ha csak a fűben is fekszik, ül, ácsorog. <strong>A tücsök éji szerenádja nászra csábít a csillagos éggel</strong>, hallgatod a zajokat, mégis csend van belül.</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto"><strong> Ilyenkor lehet érezni valódi nagyságunkat a világban, ami kimerül egy porszem ábrándozásában</strong>. Valahová vágyunk, miközben lehet, nem szeretnénk elmenni. Ide születtünk, és itt boldogulunk, <strong>a szürke hétköznapokból néha kiszökve a táj alkotta festményben gyönyörködni.</strong> Még látni kicsit, ahogy rohannak a fellegek a sötétedő égen.</div> <div dir="auto"> </div> </div> <div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q"> <div dir="auto">Sűrűbbek lesznek a morajlások, felélénkül a szél is. Messze még a vihar, csak hang, villámlás, és fuvallat érezteti erejét veled, miközben azzal nyugtat, hogy máshol van. <strong>Próbálod elkapni ezt a pillanatot, a határán valaminek, a biztonság és a kíméletlen sors elemi ereje között.</strong> Mert most van lehetőséged dönteni. Csak most van. Maradhatsz, rácsodálkozni a közeledőre, kiélvezni a nem túl nagy veszélyt a szabadban. Maradhatsz elmélkedni a „mi lett volna ha” kimeríthetetlen és értelmetlen témájában. Vagy maradhatsz, mert semmire sem akarsz gondolni, pusztán megélni az agy és test érzéseit, ahogy reagálnak a külvilágra.</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">Az ösztönök száguldozzanak, és ki milyen vérmérséklet, aszerint nevessen a távoli villámok képébe, vagy borzongjon kart karba öltve, és a ház felé pislogva. A döntés bármikor változhat a hívogató lámpafényes, meleg és biztonságos otthon felé. Ha van ilyen, és van, aki vár, lehet már ott áll az ajtóban, utánad aggódva. Kiált, hogy menj, s te visszakiabálsz, hogy mindjárt!</div> <div dir="auto"> </div> </div> <div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q"> <div dir="auto">Most még azonban van egy perced. <strong>A döntés már megszületett, hiszen boldogan fogsz visszamenni.</strong> Ezekkel a feltételekkel az a perc a szükséges magány lesz, <strong>a gondolataid még egy utolsót körbejárnak a végtelenség keskeny peremén.</strong> A hatalmas térbe zuhanás csak itt élhető meg. Onnan pedig csak úgy tudsz visszajönni, ha megvan a fix pont.</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">Sokan élnek úgy, hogy semmihez és senkihez nem kötődnek.Mégis, genetikailag vagyunk kódolva a kötődésre, szenvedünk, ha nincs kihez, és megéljük, ha van kihez<strong>.</strong> Jól, rosszul, lazán vagy szorosan, alá- vagy fölérendelve, legjobb, ha egyenrangúként. A külvilág innen is csábít, rácsodálkozol a sokszínűségre, a lehetőségekre. Aztán, nyomás vissza az ismert környezetbe. Ilyen egyszerű?</div> <div dir="auto"> </div> </div> <div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q"> <div dir="auto">Mégis jó vagy rossz így merengeni? <strong>Mit hall meg a lélek ott kinn, a társadalmi semmi és természeti minden közepén?</strong> Mi után kutat, keres? Mire rezonál vissza, miért forgatja antennáját a térben?</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">Hirtelen megrezzensz, mert valaki átkarol hátulról, kedvesen nógat, hogy menj vele. Aztán ő is ott ragad, és bámulja a jelenséget. Te még a határon állsz továbbra is, megdöbbenve. Mert rájössz, hogy a sárgás fények a redőnyrésből, a kőfal és tető szilárdsága, és a valahová tartozás bebetonozott ideája nem oda köthető. Hanem a másik ölelésében jött ki hozzád, és menne veled bárhová, ahová te is,<strong> kitartana melletted a beérkező viharban, és szaladna bőrig ázva, kézen fogva melletted a villámlásban. </strong></div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">Ha meg tudod állni, hogy nem öleled vissza, és nem ringatod el, akkor nem vagy ember, akkor lépj be bármelyik világba, de tudd, sosem lesz meg az egyensúlyod a határon.</div> <div dir="auto"> </div> </div> <div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q"> <div dir="auto"><strong>Hiányzik egy hangulat</strong>. Hogy vidáman szólni kívánjak, s te ne legyél sehol! Hogy tűvé tegyem érted a házat, és kezdjek aggódni a nemléteden. Hogy felejtsem azonnal a mondandómat, amint meglátlak kint az ég alatt ácsorogni fázósan, törékenyen, egyedül, pont nekem valóan. Hogy rohanjak az ajtóhoz, és sürgesselek befelé, és hogy te feleselj rá időt húzva. Hogy türelmetlenül ne csináljak mást, csak várjalak ott tovább, és makacsságom felett arasson diadalt a felismerés, hogy „hiszen én is mehetnék hozzád”!</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">És hogy ettől kezdjek el bizseregni, és aztán settenkedve a fűben mögéd lopakodni. <strong>Elveszni a rád találás örömében</strong>,<strong> a semmi közepén lebegni a csillagok fényében</strong>, a villámok késői mennydörgésében, a szél kócolta hajtincsed csiklandozását harapásra váltani, a felsikkantós kacagásod pedig füledbe dörmögésre.</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">Egyszerre kimondani, hogy jó veled. </div> </div> </div> </div> </div> </div> </div> <div> <div class="stjgntxs ni8dbmo4 l82x9zwi uo3d90p7 h905i5nu monazrh9"> <div> <div class="ozuftl9m tvfksri0"> <div class="rq0escxv l9j0dhe7 du4w35lb j83agx80 pfnyh3mw i1fnvgqd gs1a9yip owycx6da btwxx1t3 ph5uu5jm b3onmgus e5nlhep0 ecm0bbzt nkwizq5d roh60bw9 mysgfdmx hddg9phg"> <div class="rq0escxv l9j0dhe7 du4w35lb j83agx80 cbu4d94t g5gj957u d2edcug0 hpfvmrgz rj1gh0hx buofh1pr n8tt0mok hyh9befq iuny7tx3 ipjc6fyt"> <div class="oajrlxb2 gs1a9yip g5ia77u1 mtkw9kbi tlpljxtp qensuy8j ppp5ayq2 goun2846 ccm00jje s44p3ltw mk2mc5f4 rt8b4zig n8ej3o3l agehan2d sk4xxmp2 rq0escxv nhd2j8a9 pq6dq46d mg4g778l btwxx1t3 pfnyh3mw p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x tgvbjcpo hpfvmrgz jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso l9j0dhe7 i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of du4w35lb lzcic4wl abiwlrkh p8dawk7l" role="button"> <div class="n00je7tq arfg74bv qs9ysxi8 k77z8yql i09qtzwb n7fi1qx3 b5wmifdl hzruof5a pmk7jnqg j9ispegn kr520xx4 c5ndavph art1omkt ot9fgl3s"> </div> </div> </div> </div> </div> </div> <div class="cwj9ozl2 tvmbv18p"> </div> </div> </div>rich