Lélektangó

    Ha eljön az este, gyöngykönnyek fürdetnek Téged bennem. Ujjaid suhanását érzékeli szomjazó vágyam a képzeletemben.  A szép órák tétova mozdulatait vetíti ki a szívem. Az idő fogcsikorgató vacogással halad előre. Didereg minden perce, ami Nélküled telik el. Megdermedt a nyár bennem. Az elmúlás csontos ujja belém marja karmait. Nyomában fájdalompatakok csorognak a szívemen… Tovább »

  A gyásza a szakításnak szétszed és az élet majd összerak. Mindig többek leszünk azáltal akit szerettünk. Egy darabját az életünkben mindig magunkkal visszük és egy rejtett fiókban ott marad majd a megszépült emlék ha engedjük. A szakítás negyedik napja azonban,  még a tomboló fájdalomé. A hangzatos szakaszok, a gyász öt fázisa egymásba olvadnak. A… Tovább »

  Amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok sokszor pánikba esünk és kapkodva keressük a megoldást. Belekerülünk a probléma spirálba és nem találjuk a kiutat. Reménytelennek tűnik a helyzetünk és a legszívesebben megbújnánk egy sarokban, magzatpózban összekuporodva. Végigmantráljuk az agyunkban a pozitív gondolkodás és az élj a jelenben címszavakat, de valahogyan a gyakorlatban való átültetése… Tovább »

  Egész életemben kísértett egy álom. Zuhanok, vagy kergetnek segítséget akarok kérni, kiabálni de nem jön ki hang a torkomon, egyszer sem. A gyötrelmes küzdelem után mindig meggyötörten ébredtem. A lenyelt sikoly bennem égett. Némán tettem a dolgom, amikor lábbal tiporták az emberségem. Az életnek vannak hangjai a csend is kifejező tud lenni, amikor csak… Tovább »

    Gurul a kerékpár alattam. Nyár van.  Egy hároméves kapcsolat végének  az első óráit görgetem magam előtt.  Lassan telnek a percek, belefogok valamibe majd leteszem. A mozgás segít gondolom így biciklire pattanok. Még nem fogom fel igazán a nincs továbbot, hogy kimondódott a szó: vége.  A világ szürke lett, a megszokott színeket keresem. Érzem… Tovább »