A gyásza a szakításnak szétszed és az élet majd összerak. Mindig többek leszünk azáltal akit szerettünk. Egy darabját az életünkben mindig magunkkal visszük és egy rejtett fiókban ott marad majd a megszépült emlék ha engedjük.
A szakítás negyedik napja azonban, még a tomboló fájdalomé. A hangzatos szakaszok, a gyász öt fázisa egymásba olvadnak.
A tanácsok amelyeket ajánlanak oly sokan és igazak, úgy érzi az ember, hogy nem nagyon működnek nála. A racionális énje felfogja, hogy ezeket kellene tennie, de ilyenkor a szívé a főszerep, az érzelem irányít.
De mik is ezek a pontok amelyek hivatottak lennének könnyíteni a veszteséget?
De akár megteheted ezek ellenkezőjét is, mert egyik helyzet sem egyforma. A lényeg, hogy az agyadnak ne mond, hogy NEM LEHET, mert huncut jószág és azért is az ellenkezni fog Veled. A tíltó táblákat az agy nem szereti.
Engedd meg magadnak ha akarod felhívod vagy írsz neki semmit ne tílts meg erőszakkal. Ha a lehetőséget megadod akkor dönthetsz úgy, hogy nem teszed meg, nem írsz, nem hívod, nem csekkolod és így sokkal könnyebb lesz és az eszed sem fog sztrájkba lépni ellened. Ha megengedő vagy könnyebb együttműködésre bírni az agyadat. Érezd úgy, hogy szabad bármit, de Te éppen most nem teszed meg. Helyette írhatsz levelet, ami hozzá szól és természetesen soha nem küldöd el, de mégis úgy érzed, hogy Vele vagy. Szedd össze benne mi az amiért haragszol, mi az amiért hálás vagy.
Gondolj arra, hogy nem vagy egyedül. Számtalan ember szíve hasad meg éppen ebben a pillanatban, mert az életnek része a veszteség is. Ez az emberiség sorsközössége és alóla senki sem kivétel. Fel a fejjel és hajrá! – ha velem egy cipőben jársz.