Egy hete nélküled…..

Ha eljön az este, gyöngykönnyek fürdetnek Téged bennem.

Ujjaid suhanását érzékeli szomjazó vágyam a képzeletemben.  A szép órák tétova mozdulatait vetíti ki a szívem.

Az idő fogcsikorgató vacogással halad előre. Didereg minden perce, ami Nélküled telik el. Megdermedt a nyár bennem.

Az elmúlás csontos ujja belém marja karmait. Nyomában fájdalompatakok csorognak a szívemen végig, hogy azután egy nagy tócsába összegyűljenek. Hirtelen megáradva az egész testemet elárasztják, és a kővé dermedt belsőmben hullámokat vernek. Szaggatnak, tépnek, mint a legnagyobb vihar közepette a szél a tengert.

Árva, iránytű nélküli hajós vagyok a végtelenben. A csillagok fénye, amikhez egykor együtt eljutottunk megtörnek a víz tükrében az összetört álmokat idézve.