Látszatvilág

Van  egy látszatvilág ahol élni akarsz!

Minden nap megvívni a magad csatáját ahol elismerik, hogy Te vagy a LEGJOBB.

Megdolgoztál érte és vágyod ezt a csodálatot. Elismerem az igényét. 

De! – hazaméssz és lehullik az álarcod.

Azt vágyod azt az egyetlent, aki a legközelebb kerűlt a saját magad valóságához.

Dolgozol ezerrel, hogy a saját magad képmására formáld a következőt, aki megfelel a társadalmi ÉNképednek, de soha nem fogod elfelejteni azt a valódit aki csak önmgadért szeretett, MINDENKI  ellenébe.

Mondták: “nehéz ember  vagy’ – de! –  mindenki TŰRT  a jólétért cserébe.

Ezt Te is tudtad mindig! –  és elfogadtad, mint aki beletörődött, hogy nem érdemel többet az élettől.

Én soha!  – és  nem így gondoltam Rád.  Így egyedül maradtam, egymagamban a sok bólógató “jános” között. 

Egy közmegyezezés volt amibe beavatttak engem már a legelején, hiszen évtizedekkel ezelőtt eldőlt.  És én soha nem voltam hajlandó erre, mert RÁD voltam kíváncsi!  A játszmába mindenki be akart vonni. 

Köszöntem szépen de ebből nem kértem. Kiszálltam a kollektív bűnösségből a jól bejáratott cinkosságból és felvállalva mindent kiszálltam ebből! 

A bűnöm és bukásom? 

 Nem voltam képes, hogy  eláruljam a legigazibbat, amit csak valaha is érezhettem egy másik ember iránt.  

NYŰSZÍTETTEK  a vállamon, hogy milyen nehéz sors jutott számukra, a jólétért cserébe, amit az az egyetlen ember teremtett meg akit élesen elítéltek.  

Édes istenem! –  ha tudnák, hogy mi is az a valóság ami az emberi lét legalján található meg. 

Pótolod! a szerelemet  – hiszen minden lehet valóságos ha nagyon akarod. Nem számít semmi, csak a világ elismerje a rangod és kivagyiságod.  Könnyen jött, könnyen megy jelszavává zsugorítod a valóságot. 

De a világ felett állni egy üveglapon az életben, csak egyszer adatik meg. Az első repülőút is csak egyszeri alkalom, mint annyi más amit bemocskolt a kétely. 

Megtanulod a leckét. milyen két világ között lebegni és sehol nem otthon lenni. Megkapod naponta, hogy milyenné kellene válni, hogy megfelelj egy látszatvilág kirakatának.

Azután úgy döntesz, Te csak Önmagad tudsz lenni! –  bármennyire fáj is az, hogy így soha nem fogadtak el ott, ahol csak a LÁTSZAT  számít.

Lecserélhetővé váltan egy hét alatt a digitális világ jóvoltából. De ez is csak a látszat a világnak való megfelelni vágyás.

A valóság, a takarók gyűrött ráncai között bújik meg. 

Álarcok nélkül, a puszta létezésedért szeret valaki?  Honnan ismered fel?

Onnan, hogy megmutatja Neked az élet minden rezdülését, jót és rosszat egyaránt.

Önmaga valóját, ahogyan még Ő maga soha sem ismerte önmagát, mert Te tetted azzá akivé vált.