Lélektangó

    Ha eljön az este, gyöngykönnyek fürdetnek Téged bennem. Ujjaid suhanását érzékeli szomjazó vágyam a képzeletemben.  A szép órák tétova mozdulatait vetíti ki a szívem. Az idő fogcsikorgató vacogással halad előre. Didereg minden perce, ami Nélküled telik el. Megdermedt a nyár bennem. Az elmúlás csontos ujja belém marja karmait. Nyomában fájdalompatakok csorognak a szívemen… Tovább »

  A gyásza a szakításnak szétszed és az élet majd összerak. Mindig többek leszünk azáltal akit szerettünk. Egy darabját az életünkben mindig magunkkal visszük és egy rejtett fiókban ott marad majd a megszépült emlék ha engedjük. A szakítás negyedik napja azonban,  még a tomboló fájdalomé. A hangzatos szakaszok, a gyász öt fázisa egymásba olvadnak. A… Tovább »

  Amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok sokszor pánikba esünk és kapkodva keressük a megoldást. Belekerülünk a probléma spirálba és nem találjuk a kiutat. Reménytelennek tűnik a helyzetünk és a legszívesebben megbújnánk egy sarokban, magzatpózban összekuporodva. Végigmantráljuk az agyunkban a pozitív gondolkodás és az élj a jelenben címszavakat, de valahogyan a gyakorlatban való átültetése… Tovább »

  Egész életemben kísértett egy álom. Zuhanok, vagy kergetnek segítséget akarok kérni, kiabálni de nem jön ki hang a torkomon, egyszer sem. A gyötrelmes küzdelem után mindig meggyötörten ébredtem. A lenyelt sikoly bennem égett. Némán tettem a dolgom, amikor lábbal tiporták az emberségem. Az életnek vannak hangjai a csend is kifejező tud lenni, amikor csak… Tovább »

    Gurul a kerékpár alattam. Nyár van.  Egy hároméves kapcsolat végének  az első óráit görgetem magam előtt.  Lassan telnek a percek, belefogok valamibe majd leteszem. A mozgás segít gondolom így biciklire pattanok. Még nem fogom fel igazán a nincs továbbot, hogy kimondódott a szó: vége.  A világ szürke lett, a megszokott színeket keresem. Érzem… Tovább »

    A jelenben élés művészete nagy ajándék. Megtapasztalni az itt és mostot. Az agyunk rágódik a múlton, dédelgeti a régi sérelmeket. Elkalandozik a jövőbe, álmodozik, terveket sző, vagy éppen szorong olyasmin ami lehet, hogy be sem fog következni.  De most van az a pillanat amikor meg lehet ragadni a lehetőséget és nem tologatni tovább… Tovább »

Az élet kezdete a születés. Öntudatlanul vagyunk részese, hogy megérkezünk a világunkba és bekerülünk a statisztikákba, lesz nevünk, azonosíthatókká válunk. Kit hova szánt a sors; ez az élet nagy játéka. Később derül ki az, hogy kivé formál majd környezetünk. Attól függően hol van az otthonunk, annyiféle megküzdési mód az amit megtanulunk, magunkkal hozunk és felnőttként… Tovább »

Apró vízcseppek alkotják a szökőkút táncát. Magasra törnek, majd meggondolják magukat és visszaesnek, apró hullámokat maguk után hagyva. Az őszi napsugár egy halvány szivárványt biggyeszt oda. Mint az ékszerek, olyanok a kis vízgurigák. Ha nem lennének illékonyak, egy nő nyakát díszíthetnék méltán, egy elegáns férfi öltönye oldalán, amint éppen a táncparkettre lépnek. Felfűzni őket lehetetlen,… Tovább »

      Feszes vigyázba állított reggelre ébredtem. Eltűnt a könnyed énem, nagyon sajog a helye. A fehér törölközők magukba szívták az elmúlt éjszaka magányát. A sminkálca csak az arcot takarja. Szanaszét ruhák hevernek, a napok rétegeit rakták egymásra. Összesimul a széken a ruhám és az inged. Mit sem sejtően bújnak össze. Vége.... Tovább »

Lelki egészségünk feltétele önmagunk elfogadása. Fontos része ennek, hogy kevésbé előnyös tulajdonságainkkal együtt is ismerjük magunkat. Az önismeret útján gyakran kell újradefiniálni a személyiségünkről alkotott képet. Ilyen mérföldkő lehet egy krónikus, állandó odafigyelést igénylő betegséggel együtt élni. Egyszercsak megjelenik az életünkben egy komoly feladat, ami megkérdőjelezhet mindent amit eddig magunkról hittünk. Áll az ember kezében… Tovább »