Imádság

Nélkülük szeretetkoldus vagyok a világ tengerében.

Elveszett lélek a csillagok fényében.

Porszem ami csak kering a levegőben.

De értük szikla is vagyok,

kemény és kérlelhetetlen

Velük vagyok egész és én, mert Ők értelmei a létezésemnek.

Testemben hordoztam Őket

a lelkemben laknak amíg csak élek.

Nincs bűn a világon ami elszakíthatna Tőlük

és ha eltávolodnak akkor is itt vannak bennem

mint a levegővétel.

Hibákat követek el amelyek megsebzik őket,

hibáznak és én tehetetlenül nézem,

hiszen fel kell, hogy nőjenek.

Nélkülük engem senki nem lát igazán.

Részeim mint bármelyik szervem.

Tévedéseinkkel, bűneinkkel, gyarlóságainkkal,

szégyeneinkkel, bukásainkkal, sikereinkkel

és mindennel együtt ami az élet,

egy vagyok a gyermekeimmel.