Lélektangó

  Szemtelen tücskök ciripelnek a lágy őszi estében. Korán sötétedik. A teraszon üllve csak a cigarettám parazsa világít. Nem dohányzok soha, most kezembe a cigarettával,  ez ritka alkalom. Emlékeket idéző fájdalom. Minden szippantással csak az elmúlt idők csókját vágyom.  Mégis szelíd ez az érzés, mert benne van az elengedés képessége és  a tiszta, őszinte szerelem…. Tovább »

  Fáradtan ülök az éjszakában, egy darab csönddé válva. Gondolataim mostanában nyugodtak, letisztultak. Az elmúlt három év a változásról szólt, de igazából csak most értettem meg, hogy miért sodorta elém az élet ezt a lehetőséget, hogy beépíthessem magamba az önvédelmet. Túlzott empataként hiányzott belőlem, hogy képviseljem az érdekeimet. A megfelelési kényszer olyan utakra vitt amely… Tovább »

  A skorpió a hatalmas folyó partjára érve tanácstalanul szemlélődött. Hívogatta a túlsó part, ott várta a boldogság, ezt nagyon jól tudta. Teljesen elveszettnek érezte magát, egészen addig, mígnem a folyóban meg nem látott egy teknőst. Nem találkozott még ilyen állattal, de azt látta, ő lehet a megoldás a problémára. Csendesen megbújt az aljnövényzetben, onnan… Tovább »

  Van  egy látszatvilág ahol élni akarsz! Minden nap megvívni a magad csatáját ahol elismerik, hogy Te vagy a LEGJOBB. Megdolgoztál érte és vágyod ezt a csodálatot. Elismerem az igényét.  De! – hazaméssz és lehullik az álarcod. Azt vágyod azt az egyetlent, aki a legközelebb kerűlt a saját magad valóságához. Dolgozol ezerrel, hogy a saját… Tovább »

Ősz van,  elköszöntünk egymástól  immár végleg, a kedves és én. Szürke és hideg lett minden.  Nehéz utat jártunk be együtt, egzotikus tájakon keresve, hogyan lehet a Te és Én-ből Mi.  Ő változásra bíztatott, én úgy éreztem darabokra törtem eközben. Kerestem az utat önmagamhoz  és mire célba értem, addigra annyi méltatlan dolgot tettem, hogy a  kapcsolat… Tovább »

    Nélkülük szeretetkoldus vagyok a világ tengerében. Elveszett lélek a csillagok fényében. Porszem ami csak kering a levegőben. De értük szikla is vagyok, kemény és kérlelhetetlen Velük vagyok egész és én, mert Ők értelmei a létezésemnek. Testemben hordoztam Őket a lelkemben laknak amíg csak élek. Nincs bűn a világon ami elszakíthatna Tőlük és ha… Tovább »

  Akkor mi van amikor rá jössz, hogy az élet nem a legigazságosabb játékos? Mégis kinek is lenne igaza ebben a nagy tülekedésben? Annyiféle történet egy nap ahányféle ember és mindenkinek a saját igazsága jár. Ahogyan a világot szemléljük ezernyi látásmód és legtöbbször – ha máshogyan nem is de legalább titokban – ragaszkodunk a sajátunkhoz…. Tovább »

    Miből adódhat, hogy halogatjuk az elvégzendő feladatokat, akkor is ha mi magunk önként vállaltuk és kedvünk lenne hozzá? Ismerős a szorongató érzés amikor mindenféle kifogásokat gyártasz, hogy miért nem tudod elkezdeni az adott feladatot, vagy ha nekilendülsz hamar abbahagyod? Minden más feladat vonzóbbnak tűnik és talán még soha nem volt olyan tiszta a… Tovább »

  Ősz van dobban a szívembe, egy kirakatot bámulva. A ruhák hozzám szólnak. Átsuhan rajtam a gondolat, lehet, hogy ez kezdődő elmebaj? Színesek, szépek, frissek, hozzám beszélnek. A haragoszöld hosszú kabát egy rózsaszín csíkkal az oldalán azzal csábít, hogy a kissé megfáradt arcomon ő majd mennyit frissít. A kacér kék blúz versenyre kel vele és… Tovább »

  Az emberek jó része egy olyan világban él aminek nincs köze a valósághoz. Képzeletükben olyan környezetet festenek maguknak amilyet látni szeretnének, nem pedig olyat amilyen a valóság. Ez a vágy vezérelt gondolkodás. Magukat is olyannak látják amilyennek elképzelik. A valóság minden ember számára más és más, mondják és vallják sokan. Nem más! Egyetlen valóság… Tovább »